A törzsről

Törzsi élet

Egy indián törzs életében általában a legfontosabb mozzanatok a más törzsekkel vívott csaták, háborúk. De minthogy a Pepecs és Pirokéz törzs békés természetű, így inkább a mindennapi életről ejtünk néhány szót.

Mint minden embernek, az indiánoknak is megvan a mindennapi életben normálisnak számító napi munkájuk. Törzsünk lány tagjai ilyen téren főként a gyöngyfűzést, gyöngyszövést részesítik előnyben. A gyöngyfűzés általában a fiatalabbak mestersége, melynek során gyöngyből és rézdrótból kis állat-figurákat készítenek. Nagyon aranyos állatkák szoktak születni, a lányok fantáziája pedig igen élénk színvilágot tud produkálni. Mint már említettük a gyöngyfűzést főleg a kisebbek űzik előszeretettel, de néha a nagyobbak is rá-rá szánják magukat. Ő rájuk mégis inkább a gyöngyszövés jellemző. Ez valószínűleg azért van, mert egy gyöngyszövés elkészítése több előkészületet, időt és türelmet kíván. Emellett azonban talán kifizetődőbb a gyöngyszövés művelése, mert - mint arról a lányok már nem egyszer bizonyságot tettek - az elkészült műveket rendkívül sokféleképpen fel tudják használni. Készülnek például karkötők, fejpántok, nyakbavalók, és még temérdek más dolog.

Eleddig hangsúlyoztuk, hogy a gyöngyözés (minden formája) főleg a lányok kedvelt elfoglaltsága, de ez nem teljesen igaz. Egyre több fiút látni amint tűbefűzéssel küszködik, vagy éppen gyöngyöt válogat. Ennek ellenére a fiúkra mégis inkább a keményebb mesterségek a jellemzők, mint a fegyver készítés és használat, bőr-dolgok készítése, illetve a faragás. Minden évben rengeteg fegyver készül, köztük főként íjak és kőbalták. Mindig akad egy-két figyelemreméltó darab is. A bőr dolgok készítése terén újat általában a törzsfőnökök tudnak mutatni, de mivel nyitott ember az indián, hamar rákapnak a bőrműveseink az új dolgokra. A faragás az egyik legnehezebb mesterségeink közé tartozik. Ennek ellenére egyre több komolyabb alkotás születik, főként (a főnökök mintájára) törzsi botok készülnek. Vannak indiánjaink akik ma már hivatásszerűen foglalkoznak fafaragással.

Habár mi egy békés törzs vagyunk, és nem támadunk meg senkit, nem lehet kizárni egy ellenséges támadás lehetőségét. Ezekre a támadásokra készülnek fel az indiánok a rendszeres íjászatokkal és légpuskalövészetekkel. Igaz ugyan, hogy rengeteg saját készítésű fegyverünk van, de ezeken a lövészeteken mégis inkább a megbízható, boltban vásárolt "fegyvereket" használjuk.

A teljesség igénye nélkül hadd álljon itt még egy lista a további mesterségekről amiket a törzsünk űz. A fent felsoroltakon túl egyik legfontosabb mesterségönk a nemezelés, mely technikával jelképünk, a tipi is készült. Emellett készítünk még raffiából kosárkákat, agyagból edényeket, figurákat, melyeket aztán az általunk épített kemencében égetünk ki. Népszerűek a különböző "zajkeltő" eszközök is. Ezeket általában (halláskárosodás esélye miatt) a turnusok vége felé szoktuk megmutatni a gyerekeknek, mert nagyon változatos és hangos eszközökkel tudnak előrukkolni. Mindezeken felül még rengeteg más kézműves tevékenységet is folytatunk, de egyszerűen lehetetlen lenne mindet felsorolni.

A munka mellett törzsünk a természetet is kedveli, ezért elmaradhatatlanok a kirándulások, túrák. Minden táborverés alkalmával egy-egy kirándulás van, az éppen aktuális táborhely környékét szoktuk felfedezni, egy megadott úti cél felé haladva. Nagy vonalakban egy ilyen kirándulás a nem-kirándulós táborok által elfogadott odamegyünk-eszünk-játszunk-visszamegyünk sémát követi, mely a tapasztalatok szerint tökéletesen megfelel törzsünk hangulatának.

Manapság, hogy a törzs alakulása az indiánok számára már a múlt ködébe veszik, egyre több olyan kis indián csatlakozik hozzánk akik csak egyetlen dolog miatt jönnek, ez pedig a minden esti felderítés. Ilyenkor az indiánok Öregmedve utasításait követve átvizsgálják a táborhelyünk környékét, lehetőleg úgy, hogy ne vegyék őket észre. Ez a legizgalmasabb feladatok közé tartozik, hisz hogy is ne lenne egy este 11-kor teljes csendben végrehajtott akció izgalmas...

A jó munkához idő kell, és természetesen megfelelő mennyiségű táplálék. Ezt különböző helyeken különböző étel-ellátó egységektől szerezzük. Ilyen ellátó egységeket a Tészta bácsi, Derelye bácsi, és hasonló neveken ismerünk, mindenkinek a maga fantáziájára bízzuk, hogy mit is takarnak a nevek. Turnusonként egy-egy alkalommal indián csemege is az asztalra kerül, melyet általában a tábortűznél készítünk el.

Törzsfőnökök

Egyetlen indián törzs sem működhet megfelelően főnökök, vezetők nélkül. Ez alól a Pepecs és Pirokéz törzs sem kivétel. Fő-fő törzsfőnökeink Öregmedve és Nagymedve, az indiántábor szülőatyjai. Ők a tábor tevékenységi körén belül mindenhez értenek, ugyanakkor természetesen nem képesek ketten felügyelni egy egész gyerektábort. Ennek okán lépnek színre további törzsfők és törzsfőnők, akik sok (és gyakran áldozatot követelő) munkával teljessé teszik az indián-élményt a gyerekek számára.

Nemrégiben, alig néhány éve alakult ki a Vadölők, más néven Kistörzsfőnökök csoportja az idősebb, jó néhány szezont megjárt indiánok köréből. Jórészt fiúkból állt, egészen az idei szezonig, hiszen idén már két lányt is köszönthetünk a vadölők között...